2018. március 4., vasárnap

Fejezzük be!

Ha az ember fejben nem is öregszik, testben és lélekben már nem olyan fitt, mint tíz évvel ezelőtt.
Szomorú, de tény.
Eddig nem írtam, de az elmúlt 9 évben ez volt a 14. költözésünk valahonnan, valahová. Amíg ez akkor még "buli" volt, ma már nem annyira, megérzi az ember gyereke és valahogy nem kívánja a szervezete. Vagy legalábbis szeretné a háta mögött hagyni az egészet.
Így voltunk ezzel mi is. Legutóbb, és bár az előzőekben nem írtam, - a tervekkel ellentétben - nem végeztünk.
Jobb híján, a karácsonyi ünnepkre tervezett nyaralás nagyobb része is munkával telt.
December 21-én sikerült ismét felpakolni a Tranzitot és hajnalban a lovak közé csaptunk.
Már rutinos voltam, felszerelkeztem mindenféle "kényelmi" eszközzel, mint például párna a hátsóm alám.
Mondtam?
Elmúlt alkalommal, mire hazaértünk "farkam" nőtt.
Nem nevet, együttérez.
Komolyan,
A farokcsontom mellé nőtt egy izé, amin teljesen beparáztam. Aztán szerencsére egy hónap alatt felszívódott.
Ennek okán most óvatos voltam.
:D
Szóval, szokásos rajt.
Genf, majd Franciaország, végül a kora délutáni órákban Spanyolország.
A forgalom konvergált a nullához, még sokan dolgoztak. Pláne, hogy az ünnepek hétvégére esett.
Így gond nélkül csorogtunk lefele. Legnagyobb örömömre, ahogy haladtunk dél felé, az idő egyre jobb lett, a hőmérő mutatója kúszott felfele.

Már csak 600 km...


Még emberi időben értünk "haza". Hát nem tobzódtunk a hőmérsékletben, ami a lakásban fogadott. Volt vagy 12 fok. Igen, kvázi kint melegebb volt, mint bent.
:)
Gyorsan bekapcsoltuk a fűtést. Ez egyébként nagy szívás volt, erre még kell megoldást találni, ugyanis a később kapott számla alapján a villanyfűtés az ezer éves hősugárzóval 200 euróba fájt két hétre. Hiába, mindig tanul az ember. Viszont másnap reggelre már elfogadható lett a hőmérséklet. A bojler pedig két óra után produkálta a melegvizet. Szóval már egészen komfortos volt a helyzet az elmúlt évhez képest.
:)
Ja, és már, vagy még, mindig működött a kulcs, így nem okozott gondot másnap bejutni az újabb lakásba.
Itt majd lesz egy kis kavarc, mert hol ebben, hol abban a lakásban dolgoztunk. Lehet, hogy te is bele fogsze keveredni...

Nos, akkor tenyér összedörzsölése, és essünk neki, fejezzük be!
Persze, ez sem ment olyan egyszerűen.
:D
Még előző alkalommal megvilágosodtam, hogy az első lakásba vásárolt hálószobabútor sokkal jobban illene az új lakásba.... hát, vásároltam egy másikat. Igen, de akkor régi szétszed, új összerak, régi is összerak az új helyén.
Hogy is van, szerva itt, csere ott? Valahogy így... Ez a csere-bere persze magával hozta azt is, hogy a régi, egyébként már perfektül berendezett, kitakarított lakásban ismét kupleráj lett.
:(
Az előszoba, mint raktár...


Nappali, szintén...

Remek...
Új lakásba még egy hűtő is kellett, így elmentünk megvásárolni azt, és a mosógép felcibálásával együtt másnapra hagytuk.
Egy élmény volt...
... a várakozás is, mire megtalálták a hűtőt a raktárban...


... majd az este fényei Benidorm felett...


... és másnap a szállítás is...
:)
...éééés itt is rendetlenség... :)
... de már legalább az új lakásban is kupi volt.

Persze, közben kiderült, hogy a Magyarországon vágatott polcokat valahogy nem sikerült méretre darabolni... pedig nem atomfizika két számot megjegyezni, de a barkácsboltban nem sikerült. Fél centivel lettek kisebbek, mint kellett volna...
Így aztán ötletelés, hogy mi legyen a megoldás és persze bevásárlás, plusz ez, meg az.



Az Ikeába is be kellett ugrani némi ez, meg azért... és ha már ott voltunk nem lehetett kihagyni a csülköt sem. Tudom gáz, meg nem nőies, de nagyon finom. Ha itt járunk, mindig betolok egyet.


Majd elfelejtettem, hogy focimeccsen is voltunk,
Nem vagyok egy nagy rajongó, de a párom kedvéért elkísértem. Ha valaha láttál rossz mérkőzést, ez biztos dobogós lenne. A Valencia játszott a nem tudom kivel, de förtelem volt.
Azt hittem soha sem lesz vége.
:D

A Mestalla azért szép...

Közben elérkezett a Karácsony. Mi már megünnepeltük otthon együtt, így itt nem terveztem semmi különöset.
Itt jegyzem meg, hogy számomra nagyon furcsa, hogy itt kevésbé van hagyománya a Karácsony általunk ismert megünneplésének. Nincsenek a házak, lakások kivilágítva, vagy csak elvétve. A települések, üzletek ugyan utalnak rá, hogy mégis csak ünnep van, de messze nem akkora a "pompa", mint azt Magyarországon vagy Svájcban megszokta az ember. Közben kiderült, hogy egészen mások a hagyományok, de erről majd legközelebb.

A helyi bevásárlóközpont előtt

Ellenben az üzletek tele minden tengeri finomsággal. Bevallom, hogy ezekkel még nem tudok betelni.


Ő olyan csúnya, hogy már szép... :)

Közben azért ismét felvettük a munkát, helyére került a bio-etanol kandalló.
Ami mint kiderült, baromi látványos, baromi meleg, és baromi drága. Szóval nem igazán arra való, hogy ezzel fűtsön valaki.
Egy liter cucc kb. 2 órára volt elég, és 5 euróba került, Nem valami költséghatékony. Ráadásul, miután kifogytunk nem kaptunk már "üzemanyagot". De legalább szép...
:D



Az étkező összerakása már kész kánaán volt.
Vittem összecsukható gyerekágyat is, amit ha majd kiadunk, vélhetőleg tudnak használni. A fotózáshoz szét is szedtük... de minek? Látszik, hogy rég volt kicsi gyerekünk és akkor még nem voltak ilyen flancos eszközök... eltartott egy darabig, mire összecsuktuk.
:D


Aztán jött a maradék festés, illetve a teakfa bútor festése és összerakása.

Teljes életnagyságban. Szilveszterkor bútorfestés.

Mondjuk ez nem veszi fel azzal a versenyt, amikor valamikor a kilencvenes évek közepén parkettát csiszoltunk szilveszter délután. A negyediken. Volt nagy "sikerünk".
:)
Azért + 20 fokban, napsütésben nem volt olyan tragikus.


Pláne, hogy munka után jól esik a pihenés, még napoztunk is.
:)


Végül jöttek az apróságok, amiknek baromira nincs semmi látszatuk...és így baromira unalmas...
Lámpa felszerelés, apróságok megvásárlása (kés, kanál, villa és a többi...)

Azért a végére elkészültünk és a klíma kivételével minden fel-, be- és összeszerelésre került.
Kis ízelítő...

Konyha. Ha valaki nem ismerné fel... :)

Étkező. Picit piros.

A legjobb hely. 
Természetesen lesz majd weboldalunk is.... egyszer.

Nos, itt még nincs vége a történetnek, mert ha lúd, legyen kövér.
Párom kitalálta, hogy mivel maradt festék és az első lakásban olyan hosszú az előszoba, mint a vonatfütty (lásd az első fotót), ezért valamit fessünk már rá.
Festék volt, az ötlet is megszületett... csakhogy...
Párom kiragasztotta, lefestette, gyönyörű.
Igen ám, de a ragasztó leszedte az eredeti festéket.
Ok, gond egy szál se, i tak dalse (+40 felettieknek mond csak valamit). Irány a bolt, vegyünk festéket.
Fehéret.. de milyen fehéret?  Volt vagy 20 féle.
Hát nem olyan fehéret sikerült...
:D

Így aztán a legközelebbi alkalomra is akad munka.
Távolról nem rossz, csak közelről ne nézze senki!
:D

Azért maradt idő némi sétára, evésre, ivásra is.

BBQ Bár, Dénia

A kévéjuk is finom.

Sangria délben.

Sangria este. 

Ehhez nincs mit hozzáfűzni.

Egyszóval: jöttünk, láttunk, visszamegyünk!
Folyt. köv.


2017. november 7., kedd

Költözés 2.0

Bár jeleztem, hogy nem fog sűrűn megjelenni új írás, de azért nem ennyi szünetet gondoltam a posztok között.
Kicsit zűrösre sikeredtek a nyári és kora őszi hónapok, így sem kedvem, sem időm nem volt foglalkozni a blogokkal.
De majd most!

Ott tartottunk, hogy megvettük a második lakást, amit nem titkoltan kiadási célra szánjuk.
Mivel elég foghíjas a spanyol tapasztalatunk, ezért minden okos dolgot meghallgattunk a témában. Bevallom őszintén, hogy kicsit meg is lepett angol ingatlanosunk segítőkészsége. Mivel ő is foglalkozik ingatlanok kiadásával is, elég jó tapasztalata van. Mi elmondtuk a terveinket és örömmel töltött el, hogy az ötleteket jónak tartja. Ettől a pillanattól kezdve csak épp örökbe nem fogadott bennünket, egy csomó hasznos információt megosztott. Felajánlotta, hogy használjuk a saját webes felületét, és ha már indulásra készen állunk, akkor abban is segít majd.
Nem vettük zokon.

Ahogy írtam, a nyár nem úgy alakult ahogy terveztük, így egyre csak húzódott az utazás. Eredeti terv az lett volna, hogy két hétre megyünk. Ebből az egyik héten "összerántjuk" a lakást, a másikban meg nyaralunk. Mondanom sem kell, nem így lett.
Már nagyon féltem az utazástól, hisz az a közel 15 óra egy dobozban, ami a legkevésbé sem mondható komfortosnak, eléggé elborzasztott. Annyival egyszerűbb volt a helyzet, hogy legalább hazamentünk és volt hol lakni.
Egy szeptemberi szombaton aztán telepakoltuk a Vivarot és másnap hajnalban elindultunk. Sajnos, szembesültünk vele, hogy az összes cucc nem fért be, még egy kanyarra szükségünk lesz.
Nagggyon lassan hagytuk magunk mögött a kilométereket, annak ellenére, hogy szinte nulla volt a forgalom. Igyekeztünk minél kevesebbszer megállni, hátha úgy előbb érünk.
:)







Végreeeee!

Végül 14 óra alatt lefutottuk a távot, és beestünk otthonunkba.
Sajnos a rakodásnál nem tudtuk figyelembe venni a sorrendet, hogy mit hol kell kipakolni, ezért az eredeti terv az volt, hogy másnap válogatunk.
Reggel az új lakásnál kezdtünk (volna).
Kissé még fáradtan, de újult erővel indultunk neki.
Odaérve lett nagy "meglepi".
Én, mint mitfahrer nyomom a kapu távirányítóján a gombot, de az csak nem akar megindulni. Hm.
A biztonság kedvéért végignyomtam mind a négy pöcköt és különböző variációit is. Semmi.
Hát ez jól indul...
Az utcáról a kiskapun cuccolni nem lesz egyszerű dolog...
Ez is egy picit vicces volt. Valószínűleg a másolásnál egy hangyányi eltérés lehetett, mert akadt kissé. Meg kellett találni azt a bizonyos pontot, ahol hajlandó volt nyílni. Betörő kéz kellett hozzá.
No, mindegy.
Úgy döntöttünk, hogy mégsem lesz kínlódás, megpróbálunk kapcsolatba lépni az ingatlanossal, hátha tudja mi történt a kapuval.
Így aztán vissza a régi lakásba és felvittük, amit oda szántunk.

Persze, ezt megelőzően is volt még módosítás, mert rájöttem, hogy pár bútor, amit a régi lakásba vettem, sokkal jobban illene az újba. Ellenben, hogy fel tudjuk vinni a másodikra, szét kell szerelni, mert lift az nincs, de jó kis fordulók azok vannak.
Az első napot erre szántuk. A szépen berendezett lakás ismét hasonlított az őskáoszra.
:)
Közben az is tudatosult bennem, hogy az új lakásba szánt ülőgarnitúrát ketten nem fogjuk felvinni, így azt is cserélni kell. A régiből megy az újba, ide pedig a mostani szállítás.
Nem szoktam megijedni a cipekedéstől, de az a garnitúra még így is sok volt. Gyakorlatilag a liftig (a régi lakásban van) alig tudtuk elvonszolni, majd onnan be. Szóval kizárt lett volna, hogy a másik kecóba lift nélkül feljusson.
Estére még nagyobb lett a kupi.

Sajnos, az ingatlanosunk sem tudott semmit intézni kulcs ügyben, mert az illetékes szabin van.
Ez egy kicsit lesokkolt.
Másnap -felkötve a gatyát-, indultunk neki ismét, annak tudatában, hogy az utcáról kell költözni.
Amikor odaértünk látjuk, hogy nyitva a nagykapu. Azzal a lendülettel hajtottunk be.
Nagy megnyugvás. Bár, amikor felnéztem, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.



Hiába na, a sok költözés, az évek elmúltak. Ami tíz éve még "buli" volt, ma már nem az.

Már majdnem a végére értünk, amikor látom, hogy egy manus ül be a kocsijába és épp indul.
Gyorsan leesett a tantusz, ő be fogja a kaput maga mögött zárni. Igen ám, de akkor hogy megyünk ki?
Szaladok le a másodikról és kiabálom, hogy senor, senor...
Hamar kiderül, hogy a spanyolon kívül semmilyen nyelven nem beszél. Én meg a senoron kívül nem sokat tudok spanyolul...
Próbáltam kérni (kézzel, lábbal, magyarul, németül, angolul, ahogy eszembe jutott), hogy 5 percet várjon, még pár darab van a kocsiban, gyorsan kihányjuk és megyünk is.
Nem jött be, azzal a lendülettel ahogy indult, be is zárta a kaput.
Fantasztikus.
:)
De végre minden a lakásban volt.
Innentől átmentem figyelő-üzemmódba.
Szerencsém volt, jött haza egy hölgy, akire gyorsan lecsaptam. Szerencsém volt, mert beszélt angolul, így aztán kiengedett bennünket.
Innét indulhatott a móka.

Először is, valami iszonyatos kosz volt a lakásban. Nem is értettem, hogy miért. Arra gondoltunk, hogy azzal kezdünk, majd némi színt adunk a falaknak.
Ez a nap rá is ment a takarításra. Le kellett mosni az összes redőnyt, ablakpucolás, felmosás.
Este nem kellett altató.
Következő nap jött a hidegzuhany. Több szempontból is.
Konkrét tervem volt a festésre vonatkozóan, ami ment volna a meglévő bútorokhoz, kiegészítőkhöz.
Az étkezőnél borult ki a bili először, ugyanis a kép, amit a falra vettem túl nagynak mutatkozott.

Így aztán új terv kellett, ami elég hamar meg is született.
Igen ám, de itt jött a második bibi.
Kiderült, hogy a fal gipszkarton, és nekünk van egy olyan elemünk a nappaliba, amit a falra kell fúrni, és baromi nehéz.
Valahogy ez a nehezítő körülmény kimaradt a számításból.
Két út volt: vagy veszünk egy másik nappali bútort, vagy ki kell bontani a falat és alá kell dolgozni.
Utóbbi mellett döntöttünk.
Rájöttünk, hogy kár volt a sok takarításért.
:(

Keződik a BK... :D

Bontás

Építés


Festés sztornózva arra a napra, illetve csak a hálóknak tudtunk nekiállni.






Mondanom sem kell, hogy erre nem készültünk, ezért kellett venni néhány szerszámot.
Még szerencse, hogy a szomszédban van egy "Obi". Ha már ott vagyunk, vegyünk zárat is, hogy le tudjuk cserélni a lakáson.
Itt az a szokás, hogy minden ingatlanosnak van kulcsa a lakáshoz. Bár nem vagyok bizalmatlan, de még véletlenül se menjen be senki a későbbiekben.
:)
Minden jól alakult volna, ha....
Párom kivette a régi zárat, új be... csakhogy az új zár nem zár, nem fordul el a retesz. Pedig elméletben minden stimmelt.
Mivel más dolgunk is volt, mondtam neki, hogy ráérünk még ezzel vacakolni, rakja vissza a régit és majd visszatérünk a problémára.
Így is történt, vissza a régi, de amikor zárni próbálta, már az sem zárt.
:(
Remek.
Napokig volt "nyitva" a lakás. Szerencsére senki sem akarta meglátogatni.
Amikor épp a fal száradására vártunk, vagy épp szünetet tartottunk a bútorok összerakásában mindig nekifutott, de az eredmény változatlan maradt. Már ott tartottunk, hogy veszünk egy új ajtót, mert akármerre jártunk olyan zárszerkezetet még mutatóba sem találtunk, ami ebben az ajtóban volt.
Épp a második hetet tapostuk, amikor egyik reggel ismét próbáltunk bejutni a kiskapun.
Akárhogy próbáltam, nem nyílt. Párom eltolt, hogy majd ő, és megjegyezte, hogy ne menjek betörőnek, amikor ő is megtapasztalta, hogy ez bizony nem nyílik.
WTF?
Akkor vette észre, hogy valaki a nagykapunál épp beül a kisbuszába, és indít. A buszon egy zár rajza volt látható.
Abban a pillanatban gyors megvilágosodás és a már ismert senor, senor üvöltéssel futottunk az emberhez.
Szerencsére nem lépett gyorsan a gázra és hajtott el, hanem megállt.
Ismét bősz magyarázkodás, hogy mi itt lakunk és nincs kulcsunk, de persze ő se sokat értett. A nagy hangzavarra előkerült egy másik pali is.
Valamennyit beszélt angolul, így kiderült, hogy ő az egyik állandó lakos és helyi megbízott is, aki tud egyet, s mást.
Az történt, hogy hirtelen reggel lecserélésre kerültek a zárak. Csak úgy, gyorsan.
Mindenféle előzetes értesítés helyett.
Sikerült megértetnem, hogy itt lakunk és marhára be szeretnénk jutni, így aztán a kulcsos ember másolt is nekünk pár kulcsot. 5 euró/darab, számla nélkül.
:)
Ha már ott volt, meg a némi eurós támogatásért, párom megkérte, hogy nézze már meg a zárunkat, mégiscsak ő többet ért(het) hozzá. Nem értett többet.

Kiderült az is, hogy a kapunak elromlott a motorja, hiába nyomkodtam a csecse-becse távirányítót, így az is csak kulccsal működik. De most, a csere után egy kulcs nyitja a kis-, és nagykaput is.
Zseniális.
Mi a boldogságtól megrészegülve, hogy van kulcsunk folytattuk a munkát.
Közben "állandó lakos senor" kitett egy cetlit a kapukra. Hogy mi áll rajta, fogalmam sincs, de majd közületek biztosan el tudja olvasni valaki.


Szóval, dolgozunk nagyban és halljuk, hogy valaki kiabál az utcáról: hola, hola.
Egy másik állandó lakos volt, aki reggel épp kipiszkálva a csipát a szeméből, gyorsan lement a boltba friss pékáruért, de visszajönni már nem tudott.
:D
Párom már magabiztosan ment le, és segített neki bejutni.
Ezt még néhányszor eljátszottuk a délelőtt folyamán.
Jó érzés volt kapunyitó istenként funkcionálni.
:D
A zár az utolsó napokra maradt. Őszintén szólva, a zabszem ficergett a hátsónkban, hogy akkor most mi is lesz zár ügyben. Végül abban maradtunk, hogy párom szétdönti az egész szerkezetet és ha nem jut semmire vele, akkor marad az ajtó cseréje.
Meg kell mondjam, mindig is tudtam, hogy nem egy feladós alkat, és hozzá jó szaki is. Addig-addig molyolt vele (egy fél napot minimum), mire rájött, hogy hol a probléma és azt hogyan lehet megoldani. Okosban.
Lőn világosság, az új zár már működött. Jobb volt, mint újonnan.
Hallelujah!!!

A tervezett nyaralásból persze semmi sem lett az elhúzódó munkák miatt, az utolsó két napra még az idő is elromlott, hogy még véletlenül se tudjunk sütkérezni egy kicsit a napon.

Azért jó is történt: végre sikerült megismerkedni személyesen azzal a párral, akik eddig sokat segítettek. Végtelenül jó fejek és remélem, hogy mindig sikerül majd összehozni egy legalább ilyen kellemes duma-partyt, mint a mostani volt.
Ezen felül az estéket "elloptuk", és felfedeztünk néhány érdekes helyet.
Ezzel jövök legközelebb.
:)





2017. június 14., szerda

A Borgia (Borja) család nyomában

Még mindig azon célt lebegtetve szemünk előtt, hogy a környéket ismerjük meg, ellátogattunk Xátivába, ahol egy gyönyörű vár talátlható, ami a Borgia uralkodócsalád birtokában volt a középkorban.
A Borgia-ház egy olasz-spanyol nemesi család volt, akiket másképp véres kezűeknek is tituláltak. Nem valami kecsegtető, de a történelem már csak ilyen. A család több tagja politikai bűncselekményeiről vált hírhedté. Egyik tagjukat - Roberto Borgiát -, 1492-ben pápává választották.
Mint ahogy lenni szokott, ez sokaknak nem nyerte el a tetszését, így a 16. század elején ellenállásba ütköztek, amit polgárok szerveztek meg. Később elveszítették hatalmas befolyásukat, és az akkori pápai seregek fővezérét Spanyolországba száműzték.
Érdekességképpen több film is készült a családról. Ha jól emlékszem volt egy sorozat, és nemrégiben egy mozifilm is készült az Asszasszinokról, akik szembeszálltak velük.
Ennyit a történelmi háttérről.
:)
A település, ahol a vár áll kb. 40 km távolságra található Valenciától. Kicsit távolabb a tengertől.
A városka mintegy 30 ezer főt számlál, a várból remekül belátható az egész. Szerencsére maga a műemlék jól ki van táblázva, így nem okoz gondot, hogy valaki megtalálja a felfele vezető utat.
Mivel nem jártunk még ott, nem tudtuk, hogy meddig lehet felmenni autóval és egyáltalán van-e parkolási lehetőség, nem mertünk kockáztatni, ezért korán elhagytuk a kocsit. Jól tettük.
Egészen a kapuig van lehetőség eljutni, de a parkolóhelyek száma nem éri el a 20 darabot, így még télen sem biztos, hogy találni üreset.
Ellenben, ha valaki vállalkozik rá, hogy felmegy, akkor egy jó kis edzésnek is beillik (mint már korábban többször utaltam rá).


NO, hát oda kell felsétálni....
Nem vagyok egy túrázós alkat, először nagy kihívásnak tűnt, de már távolból is nagyon szépnek látszott, kár lett volna kihagyni.

Végig ilyen szerpentinen kellett gyalogolni...

A cél.
Egy kis történelmi áttekintés.
Ez sem Ikea.
Maga a vár egyébként két "részből" áll, melyet gyalogosan egy összekötő részen át lehet megtekinteni. Az egyik része - ahogy látjátok - be van rendezve. Érdemes végigjárni, mert remek betekintést nyújt a régi korok életébe.
A másik rész jelenleg is felújítás alatt áll, de a toronyba fel lehet menni. Remek képeket lehet készíteni a vár további részéről és a városról is.
















A belépő néhány Euró, nem vészes. A bejáratnál található egy étterem, így aki hosszabb időt akar itt tölteni, akár ebédelhet is. Természetesen WC és Wifi is van a területen.
Ha valaki nem akar ennyit gyalogolni, vagy kisebb gyerekkel jön, akkor egy kisvonattal is meg lehet tenni az utat.
Amikor ott jártunk elég sok lurkó volt, nagyon élvezték és szerintem jól el is fáradtak (nem volt gond az esti lefekvéssel).
:)
Valahol azt olvastam, hogy minden évben rendez a város egy középkori vásárt, a korhoz illő hagyományok felelevenítésével. Sajnos, az időpontot nem találtam meg.
Remek program, kár kihagyni.