2017. november 7., kedd

Költözés 2.0

Bár jeleztem, hogy nem fog sűrűn megjelenni új írás, de azért nem ennyi szünetet gondoltam a posztok között.
Kicsit zűrösre sikeredtek a nyári és kora őszi hónapok, így sem kedvem, sem időm nem volt foglalkozni a blogokkal.
De majd most!

Ott tartottunk, hogy megvettük a második lakást, amit nem titkoltan kiadási célra szánjuk.
Mivel elég foghíjas a spanyol tapasztalatunk, ezért minden okos dolgot meghallgattunk a témában. Bevallom őszintén, hogy kicsit meg is lepett angol ingatlanosunk segítőkészsége. Mivel ő is foglalkozik ingatlanok kiadásával is, elég jó tapasztalata van. Mi elmondtuk a terveinket és örömmel töltött el, hogy az ötleteket jónak tartja. Ettől a pillanattól kezdve csak épp örökbe nem fogadott bennünket, egy csomó hasznos információt megosztott. Felajánlotta, hogy használjuk a saját webes felületét, és ha már indulásra készen állunk, akkor abban is segít majd.
Nem vettük zokon.

Ahogy írtam, a nyár nem úgy alakult ahogy terveztük, így egyre csak húzódott az utazás. Eredeti terv az lett volna, hogy két hétre megyünk. Ebből az egyik héten "összerántjuk" a lakást, a másikban meg nyaralunk. Mondanom sem kell, nem így lett.
Már nagyon féltem az utazástól, hisz az a közel 15 óra egy dobozban, ami a legkevésbé sem mondható komfortosnak, eléggé elborzasztott. Annyival egyszerűbb volt a helyzet, hogy legalább hazamentünk és volt hol lakni.
Egy szeptemberi szombaton aztán telepakoltuk a Vivarot és másnap hajnalban elindultunk. Sajnos, szembesültünk vele, hogy az összes cucc nem fért be, még egy kanyarra szükségünk lesz.
Nagggyon lassan hagytuk magunk mögött a kilométereket, annak ellenére, hogy szinte nulla volt a forgalom. Igyekeztünk minél kevesebbszer megállni, hátha úgy előbb érünk.
:)







Végreeeee!

Végül 14 óra alatt lefutottuk a távot, és beestünk otthonunkba.
Sajnos a rakodásnál nem tudtuk figyelembe venni a sorrendet, hogy mit hol kell kipakolni, ezért az eredeti terv az volt, hogy másnap válogatunk.
Reggel az új lakásnál kezdtünk (volna).
Kissé még fáradtan, de újult erővel indultunk neki.
Odaérve lett nagy "meglepi".
Én, mint mitfahrer nyomom a kapu távirányítóján a gombot, de az csak nem akar megindulni. Hm.
A biztonság kedvéért végignyomtam mind a négy pöcköt és különböző variációit is. Semmi.
Hát ez jól indul...
Az utcáról a kiskapun cuccolni nem lesz egyszerű dolog...
Ez is egy picit vicces volt. Valószínűleg a másolásnál egy hangyányi eltérés lehetett, mert akadt kissé. Meg kellett találni azt a bizonyos pontot, ahol hajlandó volt nyílni. Betörő kéz kellett hozzá.
No, mindegy.
Úgy döntöttünk, hogy mégsem lesz kínlódás, megpróbálunk kapcsolatba lépni az ingatlanossal, hátha tudja mi történt a kapuval.
Így aztán vissza a régi lakásba és felvittük, amit oda szántunk.

Persze, ezt megelőzően is volt még módosítás, mert rájöttem, hogy pár bútor, amit a régi lakásba vettem, sokkal jobban illene az újba. Ellenben, hogy fel tudjuk vinni a másodikra, szét kell szerelni, mert lift az nincs, de jó kis fordulók azok vannak.
Az első napot erre szántuk. A szépen berendezett lakás ismét hasonlított az őskáoszra.
:)
Közben az is tudatosult bennem, hogy az új lakásba szánt ülőgarnitúrát ketten nem fogjuk felvinni, így azt is cserélni kell. A régiből megy az újba, ide pedig a mostani szállítás.
Nem szoktam megijedni a cipekedéstől, de az a garnitúra még így is sok volt. Gyakorlatilag a liftig (a régi lakásban van) alig tudtuk elvonszolni, majd onnan be. Szóval kizárt lett volna, hogy a másik kecóba lift nélkül feljusson.
Estére még nagyobb lett a kupi.

Sajnos, az ingatlanosunk sem tudott semmit intézni kulcs ügyben, mert az illetékes szabin van.
Ez egy kicsit lesokkolt.
Másnap -felkötve a gatyát-, indultunk neki ismét, annak tudatában, hogy az utcáról kell költözni.
Amikor odaértünk látjuk, hogy nyitva a nagykapu. Azzal a lendülettel hajtottunk be.
Nagy megnyugvás. Bár, amikor felnéztem, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.



Hiába na, a sok költözés, az évek elmúltak. Ami tíz éve még "buli" volt, ma már nem az.

Már majdnem a végére értünk, amikor látom, hogy egy manus ül be a kocsijába és épp indul.
Gyorsan leesett a tantusz, ő be fogja a kaput maga mögött zárni. Igen ám, de akkor hogy megyünk ki?
Szaladok le a másodikról és kiabálom, hogy senor, senor...
Hamar kiderül, hogy a spanyolon kívül semmilyen nyelven nem beszél. Én meg a senoron kívül nem sokat tudok spanyolul...
Próbáltam kérni (kézzel, lábbal, magyarul, németül, angolul, ahogy eszembe jutott), hogy 5 percet várjon, még pár darab van a kocsiban, gyorsan kihányjuk és megyünk is.
Nem jött be, azzal a lendülettel ahogy indult, be is zárta a kaput.
Fantasztikus.
:)
De végre minden a lakásban volt.
Innentől átmentem figyelő-üzemmódba.
Szerencsém volt, jött haza egy hölgy, akire gyorsan lecsaptam. Szerencsém volt, mert beszélt angolul, így aztán kiengedett bennünket.
Innét indulhatott a móka.

Először is, valami iszonyatos kosz volt a lakásban. Nem is értettem, hogy miért. Arra gondoltunk, hogy azzal kezdünk, majd némi színt adunk a falaknak.
Ez a nap rá is ment a takarításra. Le kellett mosni az összes redőnyt, ablakpucolás, felmosás.
Este nem kellett altató.
Következő nap jött a hidegzuhany. Több szempontból is.
Konkrét tervem volt a festésre vonatkozóan, ami ment volna a meglévő bútorokhoz, kiegészítőkhöz.
Az étkezőnél borult ki a bili először, ugyanis a kép, amit a falra vettem túl nagynak mutatkozott.

Így aztán új terv kellett, ami elég hamar meg is született.
Igen ám, de itt jött a második bibi.
Kiderült, hogy a fal gipszkarton, és nekünk van egy olyan elemünk a nappaliba, amit a falra kell fúrni, és baromi nehéz.
Valahogy ez a nehezítő körülmény kimaradt a számításból.
Két út volt: vagy veszünk egy másik nappali bútort, vagy ki kell bontani a falat és alá kell dolgozni.
Utóbbi mellett döntöttünk.
Rájöttünk, hogy kár volt a sok takarításért.
:(

Keződik a BK... :D

Bontás

Építés


Festés sztornózva arra a napra, illetve csak a hálóknak tudtunk nekiállni.






Mondanom sem kell, hogy erre nem készültünk, ezért kellett venni néhány szerszámot.
Még szerencse, hogy a szomszédban van egy "Obi". Ha már ott vagyunk, vegyünk zárat is, hogy le tudjuk cserélni a lakáson.
Itt az a szokás, hogy minden ingatlanosnak van kulcsa a lakáshoz. Bár nem vagyok bizalmatlan, de még véletlenül se menjen be senki a későbbiekben.
:)
Minden jól alakult volna, ha....
Párom kivette a régi zárat, új be... csakhogy az új zár nem zár, nem fordul el a retesz. Pedig elméletben minden stimmelt.
Mivel más dolgunk is volt, mondtam neki, hogy ráérünk még ezzel vacakolni, rakja vissza a régit és majd visszatérünk a problémára.
Így is történt, vissza a régi, de amikor zárni próbálta, már az sem zárt.
:(
Remek.
Napokig volt "nyitva" a lakás. Szerencsére senki sem akarta meglátogatni.
Amikor épp a fal száradására vártunk, vagy épp szünetet tartottunk a bútorok összerakásában mindig nekifutott, de az eredmény változatlan maradt. Már ott tartottunk, hogy veszünk egy új ajtót, mert akármerre jártunk olyan zárszerkezetet még mutatóba sem találtunk, ami ebben az ajtóban volt.
Épp a második hetet tapostuk, amikor egyik reggel ismét próbáltunk bejutni a kiskapun.
Akárhogy próbáltam, nem nyílt. Párom eltolt, hogy majd ő, és megjegyezte, hogy ne menjek betörőnek, amikor ő is megtapasztalta, hogy ez bizony nem nyílik.
WTF?
Akkor vette észre, hogy valaki a nagykapunál épp beül a kisbuszába, és indít. A buszon egy zár rajza volt látható.
Abban a pillanatban gyors megvilágosodás és a már ismert senor, senor üvöltéssel futottunk az emberhez.
Szerencsére nem lépett gyorsan a gázra és hajtott el, hanem megállt.
Ismét bősz magyarázkodás, hogy mi itt lakunk és nincs kulcsunk, de persze ő se sokat értett. A nagy hangzavarra előkerült egy másik pali is.
Valamennyit beszélt angolul, így kiderült, hogy ő az egyik állandó lakos és helyi megbízott is, aki tud egyet, s mást.
Az történt, hogy hirtelen reggel lecserélésre kerültek a zárak. Csak úgy, gyorsan.
Mindenféle előzetes értesítés helyett.
Sikerült megértetnem, hogy itt lakunk és marhára be szeretnénk jutni, így aztán a kulcsos ember másolt is nekünk pár kulcsot. 5 euró/darab, számla nélkül.
:)
Ha már ott volt, meg a némi eurós támogatásért, párom megkérte, hogy nézze már meg a zárunkat, mégiscsak ő többet ért(het) hozzá. Nem értett többet.

Kiderült az is, hogy a kapunak elromlott a motorja, hiába nyomkodtam a csecse-becse távirányítót, így az is csak kulccsal működik. De most, a csere után egy kulcs nyitja a kis-, és nagykaput is.
Zseniális.
Mi a boldogságtól megrészegülve, hogy van kulcsunk folytattuk a munkát.
Közben "állandó lakos senor" kitett egy cetlit a kapukra. Hogy mi áll rajta, fogalmam sincs, de majd közületek biztosan el tudja olvasni valaki.


Szóval, dolgozunk nagyban és halljuk, hogy valaki kiabál az utcáról: hola, hola.
Egy másik állandó lakos volt, aki reggel épp kipiszkálva a csipát a szeméből, gyorsan lement a boltba friss pékáruért, de visszajönni már nem tudott.
:D
Párom már magabiztosan ment le, és segített neki bejutni.
Ezt még néhányszor eljátszottuk a délelőtt folyamán.
Jó érzés volt kapunyitó istenként funkcionálni.
:D
A zár az utolsó napokra maradt. Őszintén szólva, a zabszem ficergett a hátsónkban, hogy akkor most mi is lesz zár ügyben. Végül abban maradtunk, hogy párom szétdönti az egész szerkezetet és ha nem jut semmire vele, akkor marad az ajtó cseréje.
Meg kell mondjam, mindig is tudtam, hogy nem egy feladós alkat, és hozzá jó szaki is. Addig-addig molyolt vele (egy fél napot minimum), mire rájött, hogy hol a probléma és azt hogyan lehet megoldani. Okosban.
Lőn világosság, az új zár már működött. Jobb volt, mint újonnan.
Hallelujah!!!

A tervezett nyaralásból persze semmi sem lett az elhúzódó munkák miatt, az utolsó két napra még az idő is elromlott, hogy még véletlenül se tudjunk sütkérezni egy kicsit a napon.

Azért jó is történt: végre sikerült megismerkedni személyesen azzal a párral, akik eddig sokat segítettek. Végtelenül jó fejek és remélem, hogy mindig sikerül majd összehozni egy legalább ilyen kellemes duma-partyt, mint a mostani volt.
Ezen felül az estéket "elloptuk", és felfedeztünk néhány érdekes helyet.
Ezzel jövök legközelebb.
:)





2017. június 14., szerda

A Borgia (Borja) család nyomában

Még mindig azon célt lebegtetve szemünk előtt, hogy a környéket ismerjük meg, ellátogattunk Xátivába, ahol egy gyönyörű vár talátlható, ami a Borgia uralkodócsalád birtokában volt a középkorban.
A Borgia-ház egy olasz-spanyol nemesi család volt, akiket másképp véres kezűeknek is tituláltak. Nem valami kecsegtető, de a történelem már csak ilyen. A család több tagja politikai bűncselekményeiről vált hírhedté. Egyik tagjukat - Roberto Borgiát -, 1492-ben pápává választották.
Mint ahogy lenni szokott, ez sokaknak nem nyerte el a tetszését, így a 16. század elején ellenállásba ütköztek, amit polgárok szerveztek meg. Később elveszítették hatalmas befolyásukat, és az akkori pápai seregek fővezérét Spanyolországba száműzték.
Érdekességképpen több film is készült a családról. Ha jól emlékszem volt egy sorozat, és nemrégiben egy mozifilm is készült az Asszasszinokról, akik szembeszálltak velük.
Ennyit a történelmi háttérről.
:)
A település, ahol a vár áll kb. 40 km távolságra található Valenciától. Kicsit távolabb a tengertől.
A városka mintegy 30 ezer főt számlál, a várból remekül belátható az egész. Szerencsére maga a műemlék jól ki van táblázva, így nem okoz gondot, hogy valaki megtalálja a felfele vezető utat.
Mivel nem jártunk még ott, nem tudtuk, hogy meddig lehet felmenni autóval és egyáltalán van-e parkolási lehetőség, nem mertünk kockáztatni, ezért korán elhagytuk a kocsit. Jól tettük.
Egészen a kapuig van lehetőség eljutni, de a parkolóhelyek száma nem éri el a 20 darabot, így még télen sem biztos, hogy találni üreset.
Ellenben, ha valaki vállalkozik rá, hogy felmegy, akkor egy jó kis edzésnek is beillik (mint már korábban többször utaltam rá).


NO, hát oda kell felsétálni....
Nem vagyok egy túrázós alkat, először nagy kihívásnak tűnt, de már távolból is nagyon szépnek látszott, kár lett volna kihagyni.

Végig ilyen szerpentinen kellett gyalogolni...

A cél.
Egy kis történelmi áttekintés.
Ez sem Ikea.
Maga a vár egyébként két "részből" áll, melyet gyalogosan egy összekötő részen át lehet megtekinteni. Az egyik része - ahogy látjátok - be van rendezve. Érdemes végigjárni, mert remek betekintést nyújt a régi korok életébe.
A másik rész jelenleg is felújítás alatt áll, de a toronyba fel lehet menni. Remek képeket lehet készíteni a vár további részéről és a városról is.
















A belépő néhány Euró, nem vészes. A bejáratnál található egy étterem, így aki hosszabb időt akar itt tölteni, akár ebédelhet is. Természetesen WC és Wifi is van a területen.
Ha valaki nem akar ennyit gyalogolni, vagy kisebb gyerekkel jön, akkor egy kisvonattal is meg lehet tenni az utat.
Amikor ott jártunk elég sok lurkó volt, nagyon élvezték és szerintem jól el is fáradtak (nem volt gond az esti lefekvéssel).
:)
Valahol azt olvastam, hogy minden évben rendez a város egy középkori vásárt, a korhoz illő hagyományok felelevenítésével. Sajnos, az időpontot nem találtam meg.
Remek program, kár kihagyni.

2017. június 11., vasárnap

A következő ingatlan

Evés közben jön meg az étvágy - tartja a mondás.
Amikor Spanyolországban kezdtünk gondolkozni még nem agyaltunk azon, hogy esetleg több ingatlant vásároljunk. Az volt a cél, hogy legyen egy saját valami, amiben aztán nyugdíjasként eltöltjük a napjainkat.
Aztán megvettük az elsőt és ekkor kezdtünk továbbgondolkodni.
Arra jutottunk, hogy mindenképp vásárolunk még egyet. Egyrészről terveink lettek az országgal, másrészről két gyerek van. Egyet nehéz/macerás elosztani. Így 50 körül az ember már gondol arra, hogy mit hagy maga után.

Bár, nem volt sürgős a dolog, de néha ránéztünk az ingatlanosunk oldalára, már csak kíváncsiságból is. Később hallottuk a híreket, hogy szépen lassan kúsznak fel az árak, és a 2008-as válságkor megmaradt új ingatlanok közül egyre több kerül eladásra. Így aztán egyre gyakrabban nézegettük a webes felületet. Egy nap a párom talált egyet, ami minden szempontból, távolabbi terveinket illetően is ideálisnak tűnt.
Én először hezitáltam - nem is tudom, hogy miért -, aztán néhány nap "ízlelgetés" után, rábólintottam.
Mire végre elszántuk magunkat, hogy az érdeklődő e-mailt megírjuk, levették az oldalról.
Mondtam is, hogy ilyen a mi szerencsénk... :(
Azért megkérdeztük az ügynököt, hogy valóban eladták-e, vagy mi történhetett (más esetben oda szokták írni, hogy lefoglalva, amíg véglegesen eladásra nem kerül). Abban a pillanatban nem tudott többet, csak annyit, hogy a bank levette az oldalról.

Ez egyébként egy kis lakóparkban lévő lakás volt, medencével, közel a tengerhez. Elméletileg még néhány gazdátlan volt. Akkor arra gondoltam, hogy talán valami befektető megvette az összeset. Minden eshetőségre számítva, megkértük az ingatlanost, ha tud valamit, szóljon.
Eltelt pár hét, és jött egy levél, hogy néhány napon belül elérhető lesz ismét, némi árcsökkenéssel. A bank szeretné gyorsan kiszórni a maradékot, így ár alá mennek.
Jól hangzott. Ez egy csütörtöki nap volt. Gondoltuk, hogy -spanyol viszonylatban- ez a pár nap hétfőnél előbb nem lesz.
Péntek hajnalban merő kíváncsiságból, vagy valami megérzéstől vezérelve felmentem az oldalra és ott volt.
10 % -al olcsóbban!
Áááá, ilyen a mi szerencsénk!
:)
Legszívesebben azonnal hívtam volna az ingatlanost.
Tudván, hogy 8 előtt nem kel fel, durva lett volna, ha hajnali 6-kor zaklatjuk.
Már tűkön ültem, de nekem korán el kellett mennem, így FB-on "üzentem" a még mélyen alvó gyerekemnek, ha felébred azonnal beszéljen az ingatlanossal. Írtam már? Ő Steve. Nem, nem Hufnágel Steve, de lassan már családtag lesz.
:)
Gyerekem persze felébredt a csippantásra, hogy üzenet érkezett és még csipás szemmel jött le, hogy akkor most miért is írtam, hogy riadó?

Mikor elmondtam a tényállást, azonnal felébredt és átvette az ügyintézést. Gyorsan levél ment a mi "sztivink"-nek. Szerintem őt is az ágyból rángatta ki. Gyors válasz. Az lakóparkban még eladó 5 lakás, de már csak a jelen napra öten jelentkeztek be nála, hogy megnézik.
Kis hümmögés (mindez már chat-en), majd felajánlotta, hogy magára kapja a gatyáját és az érdeklődők előtt megnézni és javaslatot tesz, hogy melyiket vegyük meg (már ha megbízunk benne).
Más választás egyébként sem volt, meg igazság szerint tényleg megbízunk benne, áldásunkat adtuk az akcióra.
Fél 10-kor megjöttek az új, jobb fotók és az ajánlat. Mindegyikhez némi komment.
Kell? Nem kell?
Közben hazaérve, megnézve a friss képeket, nagyjából 5 percet gondolkozunk, majd megadtuk a megbízást, hogy akkor foglalja le a számunkra megfelelőt.
Alig pár perc múlva érkeztek a papírok és a számlaszám, ahova a foglalót kellett utalni.
Nem találod ki, hogy mi történt...
Hát persze, hogy pont ekkor nem működik a svájci netbank.
Mikor máskor? (megjegyzem sokszor)
Micimackó mondja fejvakargatás mellett: "gondolj, gondolj, gondolj!
Milyen számláink vannak még?
Szerencsére a spanyol online-bank működött és elégséges pénzmag is volt rajta, így az utalás azonnal átment.
Ilyenkor az a metódus, hogy 500.- Euróval kvázi lefoglalja az ember kb. egy hétre. Ha végleges a vásárlási szándék, akkor megy tovább a művelet. Ha valaki meggondolja magát (előfordul), akkor elbukja ezt a pénzt, és az ingatlan ismét eladó státuszba kerül. Tulajdonképpen ez valami pre-foglalást jelent.
Igen ám, de annak ellenére, hogy teljesen megbízunk az emberben, azért mégis meg kellene nézni.
Az ingatlan jónak tűnik és az internetnek hála a környék is jól néz ki, de mégis más a személyes tapasztalat.
Nem maradt más hátra, gyors szervezés egy "egybugyis útra".
Szabadság hiányában szombatra foglaltam jegyet, másnapi visszautazással.



Hajnali hatkor indult volna a repülő, ám közvetlenül a beszállás előtt kiderült, hogy probléma van a géppel, így lehet, hogy törlésre kerül a járat. Nem picit szentségeltem. Aztán sikerült kijavítani a hibát és két óra csúszással felszálltunk.
Kora délután megérkeztünk a lakóparkhoz, a mi Steve-ünk már várt bennünket. Megnéztük töviről- hegyire, meghallgattuk, majd aláírtuk a hivatalos foglalást. Gyorsan útjára engedtük emberünk, akit épp egy családi programról rángattunk el.
Mi aztán körbejártuk a települést, megnéztük a strandot, stb.Másnap visszajöttünk és a következő héten átutaltuk a vételár 10 %-át, ami már tulajdonképpen rendes foglaló.

Azt meg kell jegyezni, hogy ez a vásárlás sokkal macerásabb volt, mint az előző. Nem tudom, hogy mi az oka. Talán amit korábban írtam, hogy egyre jobban fogynak a beszorult ingatlanok, egyre nagyobb a kereslet, egyre jobban mennek fel az árak (január óta 18 % az emelkedés), a bank már jobb pozícióban érzi magát (?).
Egy éve még a "csak vedd és vidd" érzésem volt, most egy kicsit kukacosabbak. Több igazolás kellett, furcsa keresztkérdések voltak, annak ellenére, hogy a vásárláshoz nem igényeltünk hitelt.
Kb. két hét alatt minden kérésnek eleget tettünk és a bank is rábólintott, így lehetett ismét jegyet foglalni, hogy a közjegyző előtt alá lehessen írni a papírokat.

Hogy mik a tervek vele?
Ha minden jól megy, akkor a következő évtől kiadó sorba kerül, de erről majd később.
:)


2017. május 22., hétfő

A mi kis falunk

Ófalu, újfalu


Ez a blokk teljesen üres

Ebben is több az eladó lakást, mint a lakott

Sétálóutca

A falu központja

A falu (egyik) eleje

A templomtorony

Szűk utca


A családi házas övezet, szemben a "kaviccsal"

Távolban a tenger

Az ófalu és az új részt elválasztó "utcácska"




2017. május 2., kedd

Az El Clásico (nem csak férfiaknak)

.... avagy, hogyan lettem Barca szurkoló...
Na, azért nem, de az El Clásico élménye felejthetetlen.

Nagy sportrajongónak tartom magam számon, de ebbe a körbe a foci nem tartozik bele. Ugyanakkor azért azt tudtam, hogy talán a világ legjobban várt meccse a két spanyol klub összecsapása. Olyannyira igaz, hogy ez még a Wikipédiában is megtalálható.
Az oldal szerint ez az egyik legnézettebb sportesemény minden alkalommal. A két spanyol riválist még politikai rivalizálással is azonosítják. Míg a Real Madrid a spanyol, addig a Barcelonát a katalán nacionalizmus megtestesítőjeként azonosítják. Talán most még erősebb ez a rivalizálás, tekintettel a katalán kiválási kezdeményezésre.

2014-ben a Forbes magazin a két legdrágább és legértékesebb csapataként minősítette őket. Mindkettőnek globális szurkolótábora van.
A minden meccset tartalmazó statisztikák szerint a Barcelona nyerte a több összecsapást, 110 győzelemmel rendelkezik, 97 ellenében.

A korábban megírt barcelonai utazás apropója is ez volt. Páromat leptem meg születésnapja alkalmából egy jeggyel, ami erre a találkozóra szólt.
A szervezés nem volt egyszerű...

Már ősszel megvettem a jegyeket, és szállást foglaltam. Akkor nem is gondoltam, hogy milyen jól tettem, hisz már októberben alig lehetett hotelt találni. A stadion közvetlen környékén már nem volt üres szoba. Érdekes megemlíteni, hogy ebben a pár napban a szobák ára az egekbe szökött, a más időszakokhoz képest. Sok esetben négyszeres áron kínálták azokat. Nekem egy kb. 1,5 km-re lévő hotelben sikerült foglalnom.

A jegyek ára szintén az egekben. Míg más bajnoki meccsekre akár 50 euróért is be lehet jutni, az itt felejtős.
A két jegy ára 1500 eurót kóstált, és nem is a legjobb helyre szólt. :(
Persze, egyszer 50 éves az ember, így -bár mintha a fogamat húzták volna -, megvettem.
Bevallom, hogy stresszeltem is az interneten vett jegyekkel kapcsolatban. Főleg indulás előtt volt némi katyvasz, ugyanis nem a megszokott otthon kinyomtatott jeggyel lehetett bejutni, hanem egy barcelonai címet kaptunk, ahol át lehetett venni őket.

Az utazást megelőző héten jött egy e-mail, hogy törölték a foglalást. Majd kis idő múlva egy másikat, hogy erősítsem meg a hitelkártya adataimat, mert törlik a foglalást.
Kaptam egy röpke szívinfarktust, és megnéztem. Tényleg törölték.
Azonnal foglaltam ugyanott. Szerintem azt amit töröltek. Igaz, 100 euróval többért. :(
A korrektségről itt most nem foglalnék állást, nem tudom, hogy az weboldal vagy a hotel szórakozott.

A szerencsés megérkezés után elmentünk felfedezni a stadiont. Mindenkinek ajánlom, ha már elmegy a mérkőzésre feltétlenül nézze meg ezt is, hisz egy múzeum is tartozik hozzá, aminek akad magyar vonatkozása is.
Annak ellenére, hogy hétköznap volt, rengetegen voltak. Még az online megvásárolt jeggyel is várakozni kellett a belépésre.
EZEN a linken lehet előzetesen jegyet vásárolni, 25 Euróért.


A Camp Nou kívülről (2016)

A stadion másik oldala.
A múzeum a kezdetektől jeleníti meg a csapat történetét, adatokkal és különböző relikviákkal, kupákkal.
Az épületen több helyen lehet fotót csinálni, egy vagyonért.
:)




Kupával Dunát lehet rekeszteni...
:)
















A látogatók sora.
És akkor a magyar vonatkozás.
A klub nagy becsben tartja Kubala Lászlót, akinek neve kevésbé ismert, mint Puskásé, ugyanakkor az egyik labdarúgással foglalkozó magazin 1999-ben a XX. század 100 legnagyobb játékosa közé sorolta.
1950-ben lett a Barca játékosa. Életéről ITT lehet részletesen olvasni.

Ebben a mezben játszott, 1961-ben.

Az általa viselt csuka.

A BL trófeák.

A múzeum megtekintése után lehetőség volt egy sétát tenni a stadionban is. Még a focit nem kifejezetten kedvelők számára is csodálatos.

A sajtótájékoztatóra kialakított szoba.

A kispad. 

És akkor a stadion. Még üresen.




A közvetítői állásból fotózva. Előző írásból ellopva, ennek megmászása is felért egy kardió edzéssel.

A stadionon kívül természetesen mindenhol állnak szurkolói tárgyakat árusító bódék.





Ez a program is beletelt néhány órába, de kár lett volna kihagyni.

Térjünk vissza a jegyekhez. Az ezeket árusító internetes portáltól kaptunk egy értesítést, hogy a jegyeket, hogyan tudjuk átvenni. Szerencsére - bár ömlött az eső -, hamar megtaláltuk a címet. Ott derült ki, hogy tulajdonképpen nem jegyet kapunk, hanem egy bérletes belépőjét.
Jó üzlet, aki bérlettel rendelkezik, az horror áron átadja azt...
Az ügyet intéző kiváló angolsággal beszélő hölgy részletes tájékoztatást adott az egész "ügymenetről", hogyan használjuk, ha probléma van, milyen számot hívjunk fel, stb. Egy borítékot is kaptunk, amibe a mérkőzés után beletéve a bérleteket, nemes egyszerűséggel hagyjuk a szálloda portáján és ők majd begyűjtik azt.
Itt azért egy picit aggódtam, mert a bérlet fényképes, és a párom egyik hölgyre sem hasonlított, akiknek megkaptuk a belépőjét.
:D

Másnap, a meccs előtt jóval elindultunk és ahogy közeledtünk célunk fele, egyre több embert láttunk, aki szintén oda igyekezett. Ahhoz képest, hogy mégis az egyik legnagyobb meccs, semmi említésre méltó nem történt. Ugyan a "kemény mag" hangolt a Camp Nou előtt, de teljesen barátságosan.
:)

Egyre többen...

A levegőből is figyeltek a rendre.

Számomra meglepő volt a lebonyolítás. Míg otthon egy megyei rangadóra kivonul a fél rendőrség, itt ahhoz képest meglehetősen keveset láttam. A beléptetés rugalmas. Ugyan átnézték a táskákat, (alkoholt nem lehet bevinni) gyorsan haladtunk.
Itt aztán ismét stresszeltem egy kicsit, hogyan fogunk bejutni a két "kölcsön" bérlettel.
Szerencsére, nem volt gond, a biztonsági kapu gond nélkül nyílt a vonalkód leolvasása után és a kutyát nem érdekelte, hogy a képen lévő szőke, hosszú hajó hölgy egy ötvenes kopaszodó férfi.
:)

Megtelt.


A stadionról annyit, hogy ez a Barcelona otthona a megépítésétől (1957) kezdve. Európában a legnagyobb, több mint 99 ezer embert tud befogadni.
Ebben az évben fog elkezdődni a bővítés, amely további 5 ezer embernek ad lehetőséget, hogy megnézzen egy mérkőzést.
Itt jegyzem meg, hogy bérlethez jutni csak "kihalásos" rendszerben lehet.
Evés közben jön meg az étvágy alapon, megnéztem, hogyan lehet támogatói bérletet vásárolni. Gyakorlatilag csak a fent említett módon.
:)
A hangulat fergeteges, még engem is magával ragadott. Azért amikor több mint 90 ezer ember énekli a Barcelona himnuszát, az nem semmi.
Egy kis ízelítő ITT.
Sajnos, ez nem volt nyertes meccs, de az élmény pótolhatatlan.
:)

Másnap a Sagrada Familia szomszédságában is rátaláltunk egy rögtönzött Barca múzeumra, ahol szintén megtaláltuk a Kubala megemlékezést.




Egy szó mint száz, ajánlom a programot a focit kevésbé kedvelők számára is. Hölgyeknek is.
:)